Üdv, megint én, egy hosszabb kihagyás után. Még mindig lelkesen kitartok amellett, hogy írnom kell, mert különben bedilizek – a baj az, hogy továbbra sem tudok rá elég időt szakítani. A megőrülésre meg túl sokat. Szóval az utóbbi pár napban az őrültekházát próbáltam átvészelni. Mindent igyekszem jól csinálni: most sok volt a munka, és közben sikerült mellé bepréselni a rendszeres mozgást (jógázom), a házimunkát és a közösségi életet is. Persze ezek miatt sokszor pont az írás, és vele együtt a "me time" marad ki, ami olyan fontos lenne a mentális épségemért.

Manapság sokat bújom a régi naplóimat, blogjaimat, és rá kellett jönnöm, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat igyekeztem belepréselni az életembe, és arra is, hogy valahogy sosem sikerült a tökéletes rutin, valami mindig kimaradt. A gimi alatt a tanuláson volt a hangsúly és az esti mítájmon, de alvásra és közösségi életre már nem igazán jutott idő. Az egyetem alatt inkább a tanulás, az írás és a társaság volt a fontos, de a mozgás szinte teljesen elsikkadt (ha a könyvtári könyvek cipelését nem számoljuk bele). Az alapszak után viszont elvesztettem a barátaimat, és magányos voltam. 2019 körül volt egy fellendülés, lett munkám és életem is, de aztán a Covid és a válság elkaszálta.

Most home office-ban nyomom, és soha ennyire nem volt szükségem arra, hogy 1. szakítsak magamra időt, mert egész nap otthon ülök, 2. emberekkel beszélgessek, mivel egész nap otthon ülök 3. izmokat növesszek, mivel egész nap otthon ülök. A nagy részét ennek már megoldottam, és nem tartom kizártnak, hogy lehetséges. Új szelek fújnak, én pedig tele vagyok reménnyel, hogy az életem lehet még olyan, mint 2019-ben. Hogy már csak egy picit kell változtatni, és ha elkezdek kreatívkodni, sikerül a mindennapjaim részévé tenni. Mert persze jöhet bármi sz.r, de végső soron rajtam múlik, hogy hogy kezelem és élem meg a helyzetet. Szeretném a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Szeretném csak a "szeret" szirmokat letépni a margarétáról, mint régen, és másoknak is segíteni ebben. Szeretnék jövő hétre, a 29. szülinapomra bebizonyítani, hogy minden lehet olyan, mint régen. Vagy még annál is jobb.