Dorawyna vagyok, egy elvarázsolt, szentimentális íróféle, aki egy-szerre úgy két-három párhuzamos fantáziavilágban él, de még keresi a helyét a valódiban. Ez a blog egy emlékkapszulának készült, már ré-gen is az volt, ide blogoltam 18 évesen, és tíz év elmúltával ked-vem támadt hasonló stílusban folytatni. Remélem, később is visz-szanézhetem majd, hogy legalább mosolyogjak rajta egyet. Addig pedig kiírom magamból a gon-dolataimat, cikkezek, és nyomon követem, hogy állok a nagyobb írói terveimmel, amelyeket az életem egy nagy és kellemetlen for-dulópontja óta pihentetek. Ez az én nagy visszatérésem.
   
|
Végem van :DDDD Ezek nagyon jó meghatározások lettek, és azt hiszem, éppen elbagathalizálom a házit. Rám félne egy kis elrondálás. Köhm. Szóval köszönöm szépen, örülök, hogy egybeáll, nem is tudod, mennyire örülök neki. Ez volt a nagy álmom :') Remélem, meg is marad ilyen íveltnek, "könyvszerűnek" a dolog.
Chelsea-nél csak annyi történik, hogy megkérdezi, minden rendben van-e, de nem igazán tudom, miből vonja le Sissie ezt a következtetést. Talán tényleg mélylélektaninak nevezhetnénk, annak, hogy Sissie itt jön rá, nem feltétlenül olyan valaki, amilyennek be van állítva. Se Natalie, se Chelsea. Csak az egyik így, a másik úgy. De egy kicsit harsogós a váltás, ebben igazad van. És Sissie keménysége azzal nő, ahogy egyre jobban elege lesz az egészből.
Ilyenkor úgy érzem, hogy magamról beszélek. Ennyit a mélylélektanról. :'D